Interjú Garai Valival az oktatói vizsgája után

Hogyan ismerkedtél meg a jógával?

A futás és a tánc vitt tovább a jóga felé. A végső lökést a piriformis adta.

A futók körében ismert körteképű izmocska, a piriformis, feszességét teszem „felelőssé”, hogy beszippantott a jóga. A sérülés nyomtalanul eltűnt, a jóga megmaradt és felfedeztem a kevésbé „divatos” jógát, mint az önfejlesztés módját. Most szeretném minden elvetemült atlétának, sportolónak és nem sportolónak átadni, élni úgy érdemes, ha okosan használjuk testünket, és tanítjuk elménket. Kezdj jógázni bármilyen céllal – fogyókúra, gyógytorna -, s vegyen az életed új irányt!

Mi vezetett el oda, hogy oktatóvá válj?

A csend.

A jógagyakorlás hatását kell megértetnem ehhez. Amit én kaptam tanáraimtól, azt szeretném átadni.

A jógagyakorlás tapasztalatom szerint olyan, hogy fizikailag, szellemileg és lelkileg is jobban érezzük magunkat. A végére megnyugvás költözik a napi hajtás és stressz helyébe. Megérint minket a gyakorlás. A test leigázásával lassan-lassan a szellemünk feletti irányítást is átvehetjük. Csendbe burkoljuk magunkat. Olyan csendbe, ami rezegni kezd a szobában. Ez a pillanatnyi bizsergő csend azt sugallja, elértem valamit.

Miért pont ezt az irányzatát/válfaját választottad a jógának ? Hogyan döntötted el, milyen irányban képezd magad?

Körbenéztem, kipróbáltam sok jó tanárt. Ott gyakoroltam, ahol fejlődést tapasztaltam. Nekem ez a metódus hozza az örömteli fejlődést.

Van akit visszavet ez a végtelen precízség, egy jó Iyengar tanár azt is meglátja, ha egy borsószemnyi különbség van a két könyököd között. Minek kell úgy törni magunkat látszólag jelentéktelen miliméterekért? A futásban is látjuk azonban, hogy pont ezekben végtelen kis különbségekben, a percekre, majd másodpercekre fordítható változások az igazán nagy küzdelmek. Itt lépünk be igazán a tudatosság világába.

Volt-e mélypont a képzés alatt?

Igen. Mikor elérhető közelségbe került a képzés vége.

Az a felismerés, hogy lezárul, szomorúsággal tölt el. Nem kéne, hiszen épp a jóga tanít meg arra, hogy a szenvedés pont abból fakad, hogy ha nem ismerjük fel mi állandó és mi az ami változik. Mégis rendszeresen találkozni hasonló „őrültekkel”, az olyan, mintha haza érkeznél. Otthonos. Megoszthatóak a kihívások, a nehézségek, megértésre találsz, hiszen mások is ezen az úton járnak, hasonló intenzitással, „feláldozva” minden forrást, időt, energiát.

Milyen élmény volt az oktatói képzés/vizsga?

A képzés nem áll meg természetesen, ezért ezt mindenképpen jelen időbe tenném. A képzés folyamatos örömforrás, hiszen a képzés egyenlő a fejlődéssel, önfejlesztéssel. Biztatok mindenkit, hogy kezdje el azt tanulni, amit már gyerekkorában is szeretett volna, hiszen soha nem késő és rengeteg örömmel jár. Zenélj, rajzolj, olvass, írj verseket, táncolj, fektess a jövődbe, mert ez segíti a testi-lelki egészséged. Jobb elcsenni egy órát a megelőzésre, mint orvoshoz járni, nem? Azért vagyunk itt, hogy megtaláljuk azt, amivel a legjobban szolgálhatunk másokat és magunkat is egyben. Az örömöt pedig könnyű megosztani, tenni sem kell érte, rád van írva. A vizsga, pedig nagyon izgalmas volt. Felkészültem arra is, hogy ha nem most, akkor később sikerül. Nincs megírva, hogy 2019 vagy 2020 legyen az az év, amikor oklevelet kapok, ám ha minden nap beleteszem a gyakorlást, a rajas energiáját és a megértést, a tapas-t és a szatva fényét, akkor a jó úton járok. Amúgy pedig akkor érek oda, amikor ott vagyok.

Hogyan változott a gyakorlásod, amióta letetted az oktatói vizsgát?

Először akkor változott a gyakorlásom, mikor elkezdtem tanítani. Nagyon sokat tanulok a tanítással. Azzal, hogy megosztom az ászanák végrehajtásának tapasztalatát, a saját megértésemet is mélyítem. A gyakorlás más testen, más lelken, más pszichológiai karaktereken különbözőképp dolgozik. Mások a nehézségek, mások a könnyebbségek. Hol erősebbek, hol gyengédebbek a hatások. Hihetetlen új tanulás és megértés forrása ez számomra. A jógaoktatás óta gyakorlásom már nemcsak magamért történik, hanem a gyakorlókért is, akiket szeretnék fejleszteni. Nekik szeretném átadni azt, hogy a szorgos, rendszeres önfegyelem, amire a jóga tanít, amit a test fegyelmezésén keresztük élesítünk, messze vezet. Olyan helyre, ahová nem is mertük volna álmodni magunkat. Nagy boldogság, ha bárkit megnyerhetek, hogy induljon el ezen az úton.

Az oktatói vizsga letétele mérhetetlen öröm, hiszen erről szólt a 2016-19 közötti hároméves intervallum. Ennyi idő alatt sok víz folyt ám le a Dunán! Gyerekek születtek, válások és esküvők köttettek, és az 1 centis rövid frizurámból is hosszú ezüst copf lett:). Védett, segítő környezetet teremtett az elmúlt hároméves képzés, amiben részt vettünk csoporttársaimmal. Igazi termékeny, inspiráló környezetben fejlődhettünk. Tanáraink, mentoraink végtelen szeretettel vettek minket körül, figyelték fejlődésünket. Vezettek, hova kell több figyelmet szentelni, mi az, amiben javulnunk kell. Nagy biztonságérzetet adott ez, és mély hálát érzek Veres Móni és Trapp Laci felé. Most, egy lépcsőfokkal feljebb lépve, pedig fel kell nőni. Tagjai lettünk egy világszerte elismert és jegyzett nemzetközi oktatói közösségnek. Ez egy újabb felelősség, hogy a bizalmat, amit vizsgáztatóinktól kaptunk, visszaigazoljuk. Hiszen ez az, amitől az Iyengar jóga különleges. Igaz védjegy, minőségbiztosítás, ami világszerte érvényes. 

Számodra mi a legizgalmasabb a tanításban?

Az ember.

Kihívás, mert mindenki más, a testek olyan különbözőek, a képességek és kézségek különbözőek, a megértés, a testtudat, az önismeret szintén különböző mindenkinél. Izgalmas, ha azt látom, hogy a jóga szeretetét a sok különböző gyakorlónak át tudtam adni. Ha valaki óra után örömmel közli, hogy elmúlt a derékfájása. Ha valaki könnyebben tűri az ülőmunkát, mert tudatosabban tartja a vállát, a fejét. Ha valaki arról számol be, hogy kevésbé viselte meg a műtéte, most hogy jógázik, mint előtte. A kezdők – ahogy én is – általában egy időben felismert problémával fordulnak a jógához. A haladók- célom szerint- már el is felejtik majd ezeket a panaszokat, és a jó „fájdalommal” a rossz fájdalmat megelőzni jönnek, később pedig a gyakorlás adta örömérzetért térnek majd be.

Civilben mivel foglalkozol?

„Műkedvelő” villamosmérnök vagyok, aki a gyakorlati mérnökséggel egy percet sem foglalkozott ám öt évig főiskolán tanítottam az elméletet. A kommunikáció területén dolgozom az elmúlt 20 évben.
A jógoktatás is arról szól, hogy átadjuk azt, amit megtapasztaltunk, integrálódik majd az eddigi ismeretem a jógateremben.

Jut-e időd a jóga és munkád mellett másra? Mivel töltöd szívesen a szabadidődet?

Szabadidőmben legszívesebben nemzetközi tanárok workshopjaira, jógatáborokba járok a természetjárás és terepfutás mellett. Szeretek a quantumfizika és a világegyetem értelmezésébe kukkantani, követni merre tart a világ a jóga ősi szövegei segítségével. Nagyon érdekel a szanszkrit nyelv, olyan mint egy misztikus titkos kód, ami elvisz a teljes megértés felé. Az indiai hagyomány szerint elsajátításához 49 esztendő szükséges. Nem fogok unatkozni, ám ha ez nem elég, előveszem újra a zongora tanulmányaimat is.

Honnan merítesz inspirációt?

Tanáraimtól, akik katalizátorok, akik az élő, hiteles példát a szívükkel, életükkel, minden egyes megnyilvánulásukkal mutatják.

Share This