Egész életemben tanultam, tapasztaltam, nagyrészt rajtam kívül álló dolgokról. De mit tudok magamról? Ez a kérdés (és egy barátom:) vitt el a jógaterembe.

Először arra kellett rájönnöm, mennyire merev és gyenge a testem.

Nyújtott térddel hajoljak le a talajig? Álló pózokban hajlítsam a térdemet 90 fokos szögben? Nagy terpeszből tegyem a fejem a talajra? Na persze! Ezek mind lehetetlennek tűntek.

Később azt tanultam meg, hogy mennyire nem vagyok tudatában a testemnek.

Amikor felemeltem a karomat a fejem fölé, úgy éreztem, ki van nyújtva, de nem volt. Lefelé néző kutya pózban ha kinyújtottam a térdemet, akkor nem éreztem, hogy mi történik a karommal, az persze behajlott. Amikor a karomat nyújtottam ki, elvesztettem a térdemet, akkor pedig az hajlott be.

Elég hamar megtapasztaltam azt is, hogy sokszor fogalmam sincs róla, hogy egyáltalán lélegzek-e. Nem elég, hogy egy-egy nehezebb ászanában nem tudtam odafigyelni rá, de a hétköznapokon sem tudatosult a légzésem. Apró, felületes lélegzetvételekkel éltem.

Ma már a testem több pontját is tudom egyszerre irányítani, sőt, levegőt is veszek közben:). Rendszeres gyakorlással – melyet az Iyengar metódus szerint végzek – a merevségemet is oldom és egyre tudatosabban és mélyebben érzékelem magamat. Megfigyelem, hogy hol van akadály vagy nehézség egy-egy ászana végrehajtása közben, sőt, megfigyelem magamat, ahogy megfigyelem , hogy hol van akadály:).

Ezeket a felfedezéseket és a tanulásomat részben a kíváncsiságom hajtja.

Ha te is kíváncsi vagy magadra, gyere gyakorolni! Nem baj, ha úgy érzed, hogy nem vagy elég hajlékony vagy elég erős. Én is úgy éreztem.